A továbbiakban Erdő Péter bíboros, prímás búcsúszavait közöljük.

Mély fájdalommal fogadtam Benedek pápa halálhírét. Teológusként, bíborosként, hivatalban lévő, majd visszavonult pápaként meghatározó személyisége volt Egyházunk életének. Világosságot és derűt sugárzott még gyengesége és betegsége éveiben is. Személyében korunk legnagyobb katolikus teológusa távozott közülünk.

Érezte, értette az idők jeleit. Szívében hordozta a II. Vatikáni Zsinatot, amelynek – szakértőként – még résztvevője volt. Látta az Egyházunkat, Európát és az emberiséget fenyegető veszélyeket, de tisztában volt a megnyíló távlatokkal és reménységünk okával is. Tudta, hogy a hit területén is létezik igazság, és hogy azt szeretetben kell képviselni. Ugyanakkor utolsó nagy enciklikájában (Caritas in veritate) hitet tett amellett, hogy a társadalmi téren megnyilvánuló szeretet is az igazságban gyökerezik, ebből nyeri hitelességét: a társadalomban hirdette meg Krisztus szeretetének igazságát.

Igazi európai volt. Tudta türelmesen meghallgatni mások véleményét. Figyelembe is vette az így felmerült szempontokat döntései során. A párbeszéd embere volt. A merev formalizmus éppúgy távol állt tőle, mint a kislelkű önfeladás. Jürgen Habermas-szal folytatott dialógusa világnézetünk és kultúránk alapvető kérdéseivel néz szembe. Jól ismerte és értette magyar népünk gondjait és örömeit, szeretettel és érdeklődéssel kísérte a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus eseményeit is.

Továbbra is érvényesek Ferenc pápa róla mondott szavai: „mindnyájan érezzük spirituális jelenlétét, tudjuk, hogy imáival elkíséri az egész Egyházat (…) teológiai munkássága továbbra is gyümölcsöző és hatékony”.

Jelmondata ez volt: „Cooperatores Veritatis” – Az Igazság munkatársai. Nem csupán vágyak és vélemények hullámzásának fogta fel a teológiát, de a többi tudományokat sem, hanem az igazság őszinte, módszeres és szenvedélyes keresésének. A katolikus hitet pedig a változó korok emberéhez változó nyelven szóló, de azonosságát és folyamatosságát megőrző, igaz tanításként élte meg és adta elő. Ennek az igazságnak az alapja és teljessége maga Krisztus, aki valódi történelmi személy, akinek a tanítását, életét, halálát és feltámadását történeti forrásokból és az Egyház hagyományából valóban megismerhetjük. Ezért írta Benedek pápa – teológiai munkásságának betetőzéseként – A Názáreti Jézus című könyvét, mely bölcs üzenet és megerősítés számunkra.

Első ünnepélyes pápai szentmiséjének homíliájában Jézusról beszélt, aki jó pásztorként megkeresi és vállára veszi az eltévedt bárányt. Ez az eltévedt bárány – mondta – maga az emberiség! Jézusnak, a jó pásztornak ebben a nagyszerű küldetésében volt munkatársa Benedek pápa, ebben kell részt vennie az egész Egyháznak is. Bízunk benne, hogy Benedek pápa már a Mennyei Atya házából kíséri imájával ennek a nagy műnek a teljesítését.

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek
Forrás: katolikus.ma

Balog Zoltán (református püspök) minden év Adventjén, a Hold utcai református templomban, ökumenikus áhítatot szervez azországgyűlési képviselőknek. Harminc körül szoktak eljönni. Idén - váratlanul - engem rántott be katolikus részről.
Az első sorban ott ült az államelnök, a Országház elnöke, a miniszterelnök-helyettes, egyházi- és belügyek államtitkárai... A kezemben végig ott volt Eszterházy János vértanúképviselő életrajza.

Elhangzott 2022.dec.5-én:
"Háború van most a nagyvilágban, Isten sírja reszket a szent honban". A költő 2022 háborús karácsonyán így fogalmazná: "Isten bölcsője reszket a szent honban".
Kegyes dolgok helyett, akár a Biblia szép szavai helyett, Eszterházy János életét tartom a kezemben . Azét az országgyűlési képviselőét, akit a képviselők közül a világon elsőként emelnek a szentek közé. Egy magyart! (2010-ben a választások után hat általam ismert, Csepel környéki képviselő asztalára került oda - példaként) Hogyan, miért? Mert 150-ből ő az egyetlen! Háborús helyzetben képviselői bátorságból ő a példa! Ma is. Hatszázezer zsidó honfitársunk pusztulásában marasztalnak el minket. Nos, abban az időben a románok nem küldtékőket haláltáborokba. Maguk lőtték agyon. Háromszáznyolcvan ezret. A kis szlovák állam ennél is gyalázatosabb volt; ők fejpénzért eladták a németeknek. Hatvanhárom ezer zsidó származásúembert. A százötven fős szlovák parlamentben egy magyar volt. Egy szavazott nemmel, a magyar Eszterházy János. Azóta égető tűz a csehek és szlovákok számára. Gyávaságukra emlékezteti őket.
Miért említem őt, amikor Krisztus eljövetelére készülünk? Miért említem őt az idei, háborús Adventben? Mert az ő élete példázza, mit hozott el Krisztus a mi embertelen világunkba. S egy képviselőnek milyen bátor döntéseket kell hozni!
Már az Ószövetség első oldalain kiemeli az emberkivételes méltóságát: istenképiség. Hogy ez mit is jelent? Éppen egy hete a csepeli Jedlik gimnázium egyik tanulója mondta: van lelke! Az embernek van lelke! Éppen emiatt az ember - minden ember! - végtelen érték! Hatása kivetült a választott nép társadalmi életére; a családbecsülete, a nők becsülete, az élet(magzat, gyermek), az öregek, a betegek megbecsülése. A tegnapi napon, Advent második vasárnapján olvastunk Izaiás prófétánál az igazságosságról - hűségről. Hogy Isten milyen "az alacsony sorsúakhoz", milyen "méltányos a föld szegényeihez".
Ehhez a csodálatos emberképhez mit hozott a megtestesülés? Mit hozott Jézus? Mind ismerjük Máté 25.fejezetét: "Amit a legkisebbek közül eggyel tettetek, velem tettétek!" Na ezt hozta Krisztus! Ez a Karácsony üzenete! Milyen különös, a világegyház legismertebb két "szociális" szentje, akik a másikban fölismerték Krisztus arcát, Pannóniából kerültek ki. Toursi Szt.Márton a didergő koldusban, Szent Erzsébet az ágyába fektetett leprásban. Az idei háborús karácsonyon, nehezülő körülmények között, így kell tekintenünk a Betlehemre. "Most az Isten közel hozzánk, gyermek szemmel mosolyog ránk" - mondja az ének.
Csepel közepén, főterén már áll a Betlehem.A kicsi Jézus esengve nyújtja kis karjait felénk. Esengve kéri(kérdi?) a döntéshozókat; bátorságra buzdítva a döntéshozókat: a segítségre szorulók szemében meglátjuk-e Őt? A csak tisztes megélhetésre vágyók szemében meglátjuk-e Krisztust? Egy - csak tisztes megélhetésre vágyó - ápolónő, egy pedagógus, egy szociális dolgozó szemében meglátjuk-e Krisztust?
Amen!

KGy, Csepel

IMÁDKOZZUNK EGYÜTT MAGYARORSZÁG BÉKÉJÉÉRT!

November 5-én, Szent Imre herceg ünnepén ismét közös imára hívunk minden testvért a békéért és hazánk védelméért a budapesti Szent István Bazilikába, Mohos Gábor püspök atyával.

A PROGRAM:
18 órakor szentmise, 19 órakor rózsafüzér, majd a Bazilika főbejáratánál Mohos Gábor püspök úr, a hívek gyertyafényes menetét vezetve, Szent Imre herceg ereklyéjét felmutatva főpapi áldást ad a fővárosra és az egész országra.

Az imaest előkészítése során a püspök atya – Szent Imre hercegre utalva – lélekből fakadó, benső vallomásként fogalmazta meg: „A szentek szüntelenül közbenjárnak értünk az Atyánál, de meg vagyok róla győződve, hogy liturgikus emléknapjukon különleges és még erőteljesebb a segítségük, ha bizalommal fordulunk hozzájuk.” Ezt tovább gondolva érdemes felidéznünk a Szűzanya szavait a Szeretetláng Lelki Naplóból: „Az összes magyar szentek között a kis Szent Imre imája a legmeghatóbb, az ő könyörgése az ifjúságért.”

Kérjük, hogy minél többen vegyünk részt ezen könyörgő imaesten, terjesszük a hírét közösségeinkben, s egyben buzdítsunk mindenkit, hogy az ország más helyein is szervezzenek a hívek imát a plébániájukon, hogy hazánk minél több településén egy szívvel-lélekkel könyörögjünk ugyanabban az időpontban a béke nagy ajándékáért.

Kindelmann Győző

Szervezők: Emmánuel Közösség – Szeretetláng Mozgalom – Szociális Testvérek Társasága – Családok Jézusban Közösség – Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Szövetsége