Az újjáépített csepeli Jedlik Ányos gimnázium fölszentelésére

2023-09-02 20:43:04

33/33!!

Miért jár be harminhárom éve minden héten katolikus pap a Jedlikbe? Kedves jedlikes diákok!

Emlékeztek, hogy a kilencedik osztályban, első találkozásunkkor milyen szavakkal kezdem? Az alábbiakkal:

Még szinte füstölögtek a háború romjai a Weiss Manfréd gyár területén, amikor egy húsz éves csepeli papnövendék, Sas(Steiner) József és Ágh Kálmán plébános javaslatára elindult az első csepeli gimnázium gondolata. A község lakossága, Csepel község vezetői, minden párt egy emberként fogott össze, és így mentek el Pannonhalmára. Ezt mondták a bencéseknek: "Eddig az urak gyerekeit tanították. Most jöjjenek el Csepelre és tanítsák a melósok gyermekeit!" Hét tehetséges fiatal bencés pap jött el a hívásra. És augusztus elejétől 33 nap alatt, szeptember második hetében elindult a tanítás. AKKOR az EGYSÉG - Csepel, a bencések és a minisztérium - példaszerű összefogásának jele volt a Jedlik Ányos gimnázium. Pár év múlva úgy megerősödtek a kommunisták, hogy egy nap alatt elzavarták a kiváló bencés atyákat. De megmaradt Jedlik Ányos neve, és megmaradt szelleme. Diákjai életük végéig őrizték az atyák emlékét. Legjobb bizonyíték Csepel köztünk lévő akadémikusa: Dr. Csurgay Árpád professzor.

Akkor 33 nap alatt létrejött a gimnázium. A rendszerváltás óta, 33 év alatt nem tudtunk Csepelen jó egyházi iskolát létrehozni! Katolikus, református, evangélikus diákok százait utaztatják naponta budai és pesti egyházi iskolákba. Csepel diákságának értékes részét! És most itt áll előttünk a megújult Jedlik. A belépőt a kápolna fehéren-halványan derengő keresztje fogadja. Nem tolakodóan, diszkréten, de mégis jelezve az örök értékek irányát. És délután, amikor a diákok hazafelé tartanak, ismét a kereszt emeli FÖLFELÉ a tekintetüket. Isten adja, hogy Közép-Európa legszebb és legjobban fölszerelt iskolája, Bese Benő igazgató úr vezetésével, nevelésben és tanításban az értékek iskolája legyen!

Én erre a fölfelé néző nevelői és oktatói munkára, az értékek iskolájára adom áldásom, és így szentelem föl az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Kispál György, plébános

Gyermekáldást segítő programokat mutattak be

2023-05-27 14:29:24

Sajtónyilvános eseményen mutatták be a Katolikus Szeretetszolgálat gyermekáldásra váró párokat segítő projektjét, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Anna–Joachim programját, a Budai Irgalmasrendi Kórház Keresztény Családi Centrumának működését. A szervezet budapesti épületében átfogó képet adtak arról, hogyan tud az Egyház a nehezített gyermekáldás krízisével szembesülő pároknak segíteni.

A teljes cikk olvasható a magyarkurir.hu weboldalán!

Ferenc pápa magyarországi látogatására készülve

2023-03-01 11:52:44

Imádság

Ferenc pápa magyarországi látogatására készülve

Mennyei Atyánk, gondviselő Istenünk!
Köszönjük, hogy Te kísértél minket történelmünk során.
Vétkeinket megvallva kérjük,
hogy egyre jobban megismerjük Fiadat, Jézus Krisztust!
Ő a mi biztos jövőnk.
Azért jött, hogy életünk legyen békében és önzetlen szeretetben.
Bizalommal kérjük,
hogy Nagyasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária,
valamint a magyar szentek és boldogok közbenjárására
Szentatyánk, Ferenc pápa közelgő látogatása
legyen kegyelem és erő forrása,
hogy hitünkben növekedve
egymással és a többi nemzettel békességben éljünk,
reménnyel építsük földi hazánkat,
és parancsaidat teljesítve eljussunk az örök hazába.
Ámen.

MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KONFERENCIA

A Szűzanya Lourdes-i jelenése

2023-02-15 17:58:52

Testvéreim!

1854-ben a pápa kihirdette a szeplőtelen fogantatás dogmáját. Különös idők voltak akkor. Már 70 év eltelt a francia forradalom óta, s Európa túl volt egy újabb forradalmi hullámon is. Mindezek után úgy tűnt: „Na most, végre az Egyházat ízekre szedtük szét, megfosztottuk mindenétől, amije volt, amivel jót tudott tenni, ott áll nincstelenül és – igazában – bohócot lehet belőle csinálni. Azután majd eltemetjük. Mert a 19. századi fölvilágosult világ ugye tudja, hogy mese az egész, mese mindaz, amit az Egyház tanított.”
Ez akkor nagyon benne volt a levegőben. És a pápa mégis vette a bátorságot – pontosabban kapta a kegyelmet –, hogy szembeszálljon ezzel a teljesen istentelenné vált világgal, s megfogalmazza azt, hogy: „Az a Mária, akihez az Úr elküldte Gábrielt, a teremtmények legszebbike, ő a Szeplőtelen. Mert az Istennek gondja van arra, hogy ígéretei a maguk idejében beteljesedjenek. És az istenszülőnek szeplőtelennek kellett lennie, hogy világra hozhassa a Bárányt, aki igazán áldozat lehet értünk – és itt a pápa elkezdte vallani az Egyház és a világ bűneit –, értünk, bűnösökért.”
De úgy tűnt, ez csak olaj a tűzre. Az akkori sajtó tele volt azzal: „Most tessék nézni! Itt, a modern világ kellős közepében, ahelyett, hogy az Egyház fölismerné a véget, mit csinál a pápa?! – Dogmát hirdet ki! És ráadásul milyet!”
És a dogma kihirdetése után négy évvel a Szűzanya megjelent valakinek, aki nemcsak hogy nem várta őt, de fogalma sem volt arról, mi az, hogy szeplőtelen fogantatás. Megjelent egy kicsi, 12 éves, majdnem analfabéta, semmilyen szempontból sem különösen tehetséges kislánynak, Bernadettnek. Aki még a harmadik alkalommal is, amikor látja a „titokzatos hölgyet”, megkérdezi: „Ki vagy te?” – Még csak véletlenül sem fordul meg a fejében, hogy hiszen ő a Szűzanya! És akkor Bernadettnek a Szűzanya bemutatkozik: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.”
Erre a kicsire, erre a gyönge kislányra rábízza Mária: „Menj és mondd meg a plébános úrnak, hogy építsenek ide templomot. Azután fakassz egy forrást.” – Bernadett a tulajdon tíz körmével kaparni kezdi a földet, és fölfakad a csodatévő forrás, mely mind a mai napig nem apadt el. Nagy jele lett annak, hogy mi is történt ott, Lourdes-ban!
Mert az Egyház ezzel a jelenéssel bizonyságot kapott arról, hogy a világ csinálhat amit akar, az Egyházat ki lehet fosztani, a papokból bolondot lehet csinálni, a hívőket lehet gúnyolni, az Egyházzal ugyanúgy meg lehet mindent csinálni, mint Urával, Krisztussal, akár meg is lehet feszíteni. Ez mindez semmit sem változtat azokon a tényeken, amikben az Egyház és a hívő ember hisz. A tagadás, gúnyolódás és mocskolódás semmit nem változtat azon, hogy Isten mekkora szeretettel gondolta el az üdvösség tervét, s micsoda hatalommal valósítja meg azt végig a történelmen és mindazok életében, akik hisznek.
Amikor mi ezt a jelenést ünnepeljük, akkor emlékezünk és hálát adunk, meg egy kicsit megerősödhetünk a hitünkben, hogy a mi Istenünk és azok, akik az övéi – főleg a mennyországban lévők –, ilyenek. Nekik nem kell ellencikkeket írni a sajtóba, nem kell ellenriportokat készíteni a televízióban, rádióban, nem kell egy nagyobb hatóerejű adót fölállítani azért, hogy elnémítsák az összes többieket. Ahol akár a Szűzanya, akár az Úr Krisztus megjelenik, ott elnémul minden ellenkezés, és a hit fölujjong: úgy van, ahogy hallottuk, úgy van, ahogy hinni tudjuk!
Ennek a jelenésnek megható emlékét őrzik számtalan templomban a – kisebb vagy nagyobb, s ilyen vagy olyan művészi szinten fölépített – Lourdes-i barlangok. Mert a Szűzanya él! Mégpedig föltámadott testében él. És ő megteheti, hogy megjelenik, amikor Isten országának gyarapodásáért ennek kell történnie.
Örüljünk annak, hogy hittel tudjuk hallgatni a tanító Egyházat. Örüljünk annak, hogy tagjai vagyunk annak az Egyháznak, amelyik a mai világban is szenved, de aki ennek az Egyháznak tagjaként célba ér, az oda kerül az Úr Krisztus mellé, a Szűzanya mellé, a szentek közé.
Imádkozzon értünk Mária, a Lourdes-i Boldogasszony, hogy meg tudjuk őrizni a hitet, és amikor kell, meg tudjuk védeni; s megérkezzünk hozzá, a mennyek országába, ahol színről színre fogjuk látni őt is, és az ő Fiát is, mindörökkön örökké! Amen.

Dr. Diós István