Csepel II. Jézus Szíve Plébánia
Zene be/ki
Facebook
YouTube

Templomunk története

Írta: Admin, 2015.04.

Shvoy Lajos megyés püspök 1929. február 2.-án leiratban értesítette a csepeli plébánia vezetőjét Róbl Jánost, hogy Csillagtelepen új önálló lelkészséget szervez, melynek határai: a Gyár utca, Petőfi utca, Hidegkúti út és Temesvári utca által határolt terület. A lelkészség első alapító lelkészévé Markó Gyula hitoktató, kórházi lelkészt nevezte ki. Az 1929. április 23.-án kelt püspöki leirat kimondja a csillagtelepi új lelkészség felállítását és a csepeli plébánia területétől való elszakadását. Ebben az időben a lelkészségnek 4000 híve volt. 1929-ben a jólsikerült juniális és gyűjtés során befolyt összegből az egyházközség két harangot vett, amelyet Shvoy Lajos megyéspüspök 1929. szeptember 22.-én szentelt fel.

1930. január elsejei hatállyal a Csepel II, "Jézus Szíve" lelkészséget önálló egyházközség nyilvánította. Ez időben az egyházközség szakramentális élete az állami óvodában lévő szükség kápolnában folyt, de szűknek bizonyult, s ezért felvetődött a templomépítés gondolata. Még az év elején megalakult a "Templomépítő Bizottság". 1930. április 2.-án Shvoy Lajos megyéspüspök letette a II. kerület templomának alapkövét, azon a területen, melyet a Weiss család adományozott.

Alig három év alatt megépült - neobarokk stílusban - a templom, vitéz Irsy László tervei szerint. A templom felépítése 42 ezer pengőbe, a felszerelés 12 ezer pengőbe került. A templom felszentelése ünnepélyes keretek között 1933. szeptember 17.-én történt.

Ezután a plébánia építésére került sor. A templom közelében lévő 150 négyszögöles telket vásárolták meg e célra. Megfelelő anyagiak hiányában az építkezést egyelőre nem kezdték el. Markó Gyula püspöki tanácsost a megyéspüspök elhelyezte, majd az utána következő lelkipásztorok csak rövid ideig működtek itt, ezért komolyabb építkezésbe nem kezdtek.

1939-ben megindult a plébánia építése.

1944 a front idők. A csepeli gyártelepet sokat bombázták, a lakosság egy része biztonságosabb helyre menekült. A papok az itt maradt emberekbe igyekeztek reményt önteni. Az egyházközség vezetőjének Szabó Pálnak nagy nehézségekkel kellett megküzdenie. 1944. április 3-án a templom mellé hullott két bomba. Ezek a templom falán és a plébánia emeleti részén okoztak repedéseket. Június 25.-én újabb bombák hullottak a templomra és környékére. Majd július 27.-én 12 darab 1000 fontos bomba hullott a templom közvetlen közelébe, és 4 darab 1000 fontos összeláncolt bomba összedöntötte a plébániát. A plébánia pincéjében tartózkodó plébános és 27 hívő nem sérült meg. 1945. január 9.-ig a papi munka az ima és a szentmise végzésében merült ki. A háború után Szabó Pál lelkész vezetésével az egyházközségi hívek kétkezi munkával felépítették eredeti formájában a plébániát és rendbehozták a templomot. 1947. szeptember 17.-én Shvoy Lajos püspök megáldotta.

1945-ben Frankovics Antal és felesége a plébánia mellett egy feszületet állítatott a háború áldozatainak emlékére.

1952. július 22. szomorú dátum az egyházközség életében. Az ÁVH házkutatást tart a plébánián Dr. Füzy Sándornál, és Őt őrizetbe veszi - sorsáról és az ellene emelt vádakról, egyelőre semmit sem tudnak. Előzőleg, mint ifjúsági és ministráns lelkipásztor tevékenykedett. Végül 13 évi börtönre ítélték, amelyből 4 esztendőt nagyobbrészt Vácott letöltött.

1956 a magyar történelem kiemelkedő és szomorú esztendeje. Az egyházközség ez évi első "jelentős" eseménye, hogy január 12-én reggel háromnegyed 7-kor igen erős földrengés rázza meg a templomot. Az ekkor keletkező és már korábban meglévő repedések a templom falon időszerűvé tették a renoválást. Június 1.-én megkezdődik és szeptember 16.-ra elkészülnek a munkálatokkal. Október 14.-én Füzy atya több társával (köztük Mécs Lászlóval) együtt amnesztiával szabadul és újra elfoglalja kápláni helyét. Október 23-án kitör a forradalom. Október 31.-én önállósítják Szabótelepet, Kertvárost és Királyerdőt. November 1.-én 17 halottat temetnek közös sírba, akik a harcok következtében veszítették életüket. Talán először Csepel történtében ökumenikus szertartásra került sor. A római katolikus, református és evangélikus egyházközség vezető lelkészei együttes szertartás keretében végezték a temetést, a halottakat a volt temető kápolna előtt közös sírba helyezték. A temető kápolna lebontásával és a ravatalozó fölépítésével ezt a sírt "eltüntették" /Ha valaki keresi a ravatalozó beton feljárata, és részben a ravatalozó alatt van./ Helyi viszonylatban a legnagyobb kárt a csepeli nagytemplom és annak környéke szenvedte. A nagytemplom sérülései olyan komolyak, főleg a tető rongálódott meg, nagyon félő, hogy ha a tél beállta előtt nem kap segítséget, nem lehet a pusztulástól megvédeni. Csepel II. híveit is kérték, ha csak egy-egy cseréppel is de segítség a nagytemplom ideiglenes helyreállítását. A mi templomunkat jelentősebb károsodás nem érte. November 24.-től az esti bizonytalan közlekedés és biztonság miatt az esti misét délután 4 órakor tartják. December 5.-én este fél 9 óra a plébánián házkutatás tartottak, mert valaki feljelentette a plébánost fegyverrejtegetésért. A vizsgálat eredménytelenül zárult. December 24-én a kijárási tilalomra való tekintettel az éjféli misét délután 4 órakor kell megtartani. Ezen a napon volt még egy különös "éjféli mise" is. Éjjel fél 12-kor 80 -100 fő gyűlt össze, akik éjféli misét "követeltek". Végül a plébános atya - kérésüknek részben eleget téve - a kivilágított templomban, szentségimádást és rövid szentbeszédet tartott, míg a káplán atya az éneket vezette.

1969. május 9.-én a templom külső restaurálása kezdődik, a hívek társadalmi munkával járulnak hozzá, közel 1000 órát dolgoznak a templom szebbétételéért. Ezzel egy időben felújítják a toronysisak rézborítását is. Szeptember 1.-én befejeződik a külső felújítás.

1971. május 10. és 19. között átalakították a szentélyt és az oltárt. Szeptember 14.-én megkezdik a szentély renoválását és festését. Szeptember 12.-re teljes szépségében lenyűgöző pompájában látható a szentély freskó Kálvária is.

1974 óta a temetői kápolnában szertartást tartani nem lehet, mert azt lebontásra ítélték.

1975. november 16.-án Kisberk Imre megyéspüspök a "Jézus Szíve" lelkészséget plébánia rangra emelte.

1977 és 78 folyamán a templomot belülről teljesen felújították és a II. Vatikáni Zsinat rendelkezései szerint alakították ki a szentéjt.

1978 októberében Kisberk Imre megyéspüspök megáldotta a felújított templomot és felszentelte az új oltárt, melybe szent Gaudentius és szent Pius ereklyéit helyezte.

1980 áprilisában megkezdik az egyházközség területének szanálását. A régi csepeliek nagy részét Budapest más kerületeiben lévő lakótelepekre költöztetik. Híveink nagy részét így elveszítettük.

1981 júniusában a passau egyházmegyei Caritas egy kétmanuálos 26 regiszteres lábpedálos elektromos orgonát ajándékozott Thurzó Antalnak, aki az orgonát az egyházközségnek ajándékozta. Novemberre elkészült a plébánia gázfűtése, amivel megoldódott a teljes épület fűtése. Az évfolyamán elkészült és folyamatos átadásra kerültek a plébánia területén épült új lakótelepi házak. Bár szeretettel hívtuk és vártuk az új híveket, de nem nagyon találták meg a templomajtót.

1984 elején szerelik fel a templomfűtést.

1986. július 27.-én egy erős vihar ledöntötte a templom homlokkeresztjét az esti mise alatt, kis híja, hogy súlyos baleset nem történt. 1986 augusztusában a püspök atya nyugdíjba helyezi Thurzó Antal c. prépost - esperes plébános atyát, aki 38 éven át, vezette az egyházközséget, nem a legkönnyebb időkben. A hívek megbecsüléssel és szeretettel vették körül, és bár az utolsó 2 évben súlyos betegen, de mindig szeretettel és derűsen fogadta a hozzá fordulót. A székesfehérvári Papi Otthonba került, ahol december 21-én meghalt. Temetésére 3 autóbusszal mentek Székesfehérvárra a hívek. Ezzel egyidőben plébánossá nevezte ki Sebestyén Imrét.

1987-ben a plébánia egy részét tatarozni kellett, mivel majdnem életveszélyessé vált.

1990-ben a rendszerváltás eredményekén ismét lehetőség nyílt az iskolai hitoktatásra. A 40 évi kihagyás után most első alkalommal, a várakozásokhoz képest is viszonylag nagy számban jelentkeztek a gyerekek az iskolai hittanórára. Félő, hogy a legtöbb gyereknél csak az újdonság miatti kíváncsiság a vonzó. Bízva Isten kegyelmében, megkezdődött reméljük nem csak egy - két évre a munka.

1991 évben az egyházközség területéből kaptak a Kalocsai Iskola Nővérek, a területért cserébe, a templomhoz kapcsolódó hittantermet építenek az egyházközség számára.

1992 az Nővérek Zárdája elkészült, felszentelését Takács Nándor püspökatya végezte.

1993. április. 24.-én egyházközségünkben volt az egyházmegyei ifjúsági találkozó, délelőtt elhangzott elmélkedés, majd ezt követően a hallottak megbeszélése, ebéd és összegzés szerepelt a programban Délután püspöki szentmisével zárult az ifjúsági nap.

1994. szeptember 15.-én Csepel - belvárosi templomba érkezett a Fatimai kegyszobor. Egyházközségünkből is nagyon sokan résztvettek a szentmiséken, imádási órákon. Külön kiemelkedik a gitárosok közreműködése az ifjúsági szentórán. Az egyházközség megalakulása óta szinte minden év nagyböjtjében és ádventjébe lelkigyakorlatot tartottak. Hitoktatás plébániai keretben még a legválságosabb években is volt. Az 1970-es évek közepéig rendszeresen neves teológus és szakelőadók tartottak, felnőttek, házasok és külön férfiak számára teológiai vagy más a keresztény életet érintő kérdéskörről előadást, vagy akár előadás sorozatot. Rendszeresen megtartották a Lurdes-i kilencedet, és bevezetése óta a keresztény egység hetét.

A Schola 1990-es megalakulása óta minden ádventben és nagyböjtben vesperást énekel a hívekkel közösen. Minden évben két nap megtartják az egyházközség szentségimádási napját ez sokáig november utolsó két napja volt, az utóbbi években váltózó az időpont.

1954 óta szokás a karácsonyi éjféli mese előtti pásztorjáték, vagy Jézus váró műsor, 1956-ban nem lehetett a kijárási tilalom miatt megtartani de utána minden év karácsonyán megtartották.

2000-ben Takács Nándor püspök atya Kispál György c. esperes nevezte ki plébánossá. Plébános atya kezdeményezésére újjá alakult a Cserkész csapat.

Facebook