Április 07-én apránként 40-50 jóerőben lévő nyugdíjas no és fiatalember gyűlt össze kirámolni a templomot. A legnagyobb nehézséget a kb. 300kg-os nehézsúlyú Szentek jelentették. Az ő elmozdításukhoz igazi összefogásra, csapatmunkára és sok-sok erőre volt szükség.

Balassagyarmat-Ipolybalog-Márianosztra

Április 18-án szombaton reggel két busznyi jóerőben lévő nyugdíjjas kezdte meg zarándoklatát. Megismerkedhettünk a szép balassagyarmati templommal, majd Ipolybalogra látogattunk, amely falucska templomában őrizték egykoron két napig a Szentkoronánkat.

A falu Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. században épült, a 18. században barokkizálták, a templomot 16. századilőréses védőfal övezi. A templom restaurálásakor bukkantak rá eredeti gótikus freskóira, melyek feltárása akkor pénz hiányában elmaradt. Tornyát a magyar királyi korona díszíti arra emlékeztetve, hogy a hagyomány szerint a Szent Koronát a Károly Róbert és Vencel cseh király közti trónviszály idején egy éjszakán át itt őrizték. Az esemény emlékére 2005. augusztus 14-én a templomban elhelyezték a Szent Korona másolatát.

A község területe már a kőkorszakban is lakott volt. Területén megtalálták a bükki, a zselízi, a lengyeli kultúra tárgyi emlékeit és a pilinyi kultúrához tartozó urnamezőt is feltártak. Hont vármegye monográfiája szerint a falu temploma már 1100-ban is a mai helyén állt. A községet 1232-ben említi először oklevél "Bolug" alakban, amikor a falut a zólyomiuradalomhoz csatolták. 1332-ben a pápai tizedjegyzék "Belek" alakban említi, ekkor említik Szent Miklós tiszteletére szentelt templomát is. A községet 1375-ben Nagy Lajos király oklevelében is megemlítették, amikor az Oszláry család a Baloghy nemzetség őse királyi adományként kapja a birtokot. A Baloghyak egészen a 19. századig a község földesurai. 1715-ben 8 jobbágyot és 3 zsellért írtak össze a faluban. Az 1769. évi urbárium 31 jobbágyot és 10 házas zsellért említ a településen. A község földesurai a Koháry, Sipos, Szilassy, Baloghy, Pongrácz és Bolgár családok voltak. A Baloghyak birtoka később Huszár Aladárhoz került, aki szép klasszicista kúriát is építtetett a faluban. 1828-ban 69 házában 579 lakos élt, akik mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. A 19. században a faluban sörfőzde is működött.