Csepel II. Jézus Szíve Plébánia
Zene be/ki
Facebook
YouTube

Sebestyén Imre

Írta: Admin, 2015.04.

Sebestyén Imre
1986-
Született: 1930. május 10.
Szentelés: Székesfehérvár, 1956. június 24.
Káplán: Bodajk,
Bicske, Mór, Pusztaszabolcs
Plébános: Alap 1967-1986,
Csepel II. 1986-1992
1992-től visszatér a Lazarista szerzetesrendbe.
Elhunyt: 2006. november 25.
Bővebben...

1930 - 2006

"Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek." Sebestyén Imrének ez az elgondolkodtató Pál apostoli gondolat volt egész életén át jelmondata és vezérlőelve. 1986 és 1992 között volt Csepelen a Jézus Szíve Templom plébánosa. 2006. november 25-én, életének 76. évében, hosszú szenvedés után elhunyt.

Sebestyén Imre 1930. május 10-én születeti Szilsárkányban. 1956. június 24-én szentelték pappá Székesfehérvárott. Káplán volt Bodajkon, Bicskén, Móron, Pusztaszabolcson; 1967-től Alapon, 1986 és 1992 között Csepelen volt plébános. Innen tért vissza a Lazarista szerzetesrendbe.

Alapon és Csepelen utódja a Jézus Szíve Templom plébánosa, Kispál György nagy szeretettel és tisztelettel emlékezett meg róla. Elmondta, hogy a Pál apostoli intelem jegyében telt el Sebestyén Imre egyházi tevékenysége. Nem sajnálta sem idejét, sem energiáját, ha segíteni kellett hívein. Egyszerű ember volt, egyszerűen öltözködött, s ezzel jelezte a kis emberekhez való tartozását.

Tizenkilenc éves korában lépett be a Lazarista Rendbe, amelyet a Rákosi rendszer idején - a többi rendekkel együtt - feloszlatlak. Egy évet töltött ott: de ez az idő meghatározta egész papi pályáját. A feloszlatott rend szellemében élt tovább. A rendalapító Páli Vincét később a jótékony társaságok, a kórházak és rabok védőszentjévé avatták. Szent Vince utódai, a lazaristák, a bajba jutottak, a rabok, a szegények, a kenyerüket verítékkel kereső emberek, parasztok, munkások segítésére esküdtek fel. Sebestyén Imre tudta, hogy a szeretet, tett nélkül mit sem ér. Nem csak beszélt a segítésről, hanem támogatta is rászoruló embertársait.

Nem vetette meg a kétkezi munkát, építő ember volt. Erre tanította híveit is. Az egyszerű emberek körében ez adott neki tekintélyt. Ezért fogadták el tőle szívesen a Szent Biblia tanítását. Alapon történt, hogy a parókia tetejének javítása közben negyvenszer hagyta abba a munkát egy nap, mert hívei annyiszor keresték. Nem engedte, hogy múltunk feledésbe merüljön: az országban elsőként Alapon ő tette ki templomában a falu II. világháborús áldozatainak névsorát.

Amikor Csepelre került, gyakran buszokkal jöttek el hozzá Alap lakói, mert nem feledték el lelkészüket. Gyülekezetét egybe tartotta, erősítette és építette. Gyakran felkereste őket otthonukban. A hétköznapokról, gondokról, tennivalókról, a hitről és a hazaszeretetről beszélgettek.

Csepelen az ő nevéhez fűződik a Béke téri egyházi otthon és hittanterem felépítése, a plébánia renoválása, a templom restaurálása. Azt tartotta, ismernünk kell múltunkat, hogy a jelenben jobban eligazodjunk. Ezért kutatta Csepel múltját, segítette a helytörténészek munkáját. Megtalálta a háború alatt elkezdett és soha meg nem valósult lazarista templom és rendház tervrajzát, amelyet a híres építész, Weichinger Károly készített. Szorgalmazta - sajnos eredménytelenül - a terv késői megvalósítását.

1992-ben, amikor elhagyta Csepelt, már nagybeteg volt. A sors sok betegséggel sújtotta. Cukor- és szívbetegségben hosszan szenvedett, mindkét lábát amputálták. Mély hitét soha nem vesztve, nehéz sorsát példaadó, keresztényi türelemmel viselte.

Gazdag életútja 2006. november 25-én szakadt meg. December 8-án, nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra egykori csepeli plébániája altemplomában. A búcsúztató szentmisét hívei tömegei - egykori káplánjuk búcsúztatására négy autóbusszal érkeztek - előtt Spányi Antal megyés püspök szolgáltatta.

Emlékét kegyelettel megőrizzük.

(Bolla - Udvarhelyi)
forrás: Csepel újság - 2006 december 15.

Facebook