Farsangi gondolatok Benedek pápától

2016-02-07 23:38:25

Farsang végén egy keresztény farsangi füzetből idézem a nyugdíjas XVI. Benedek pápát:

A farsang a keresztény szabadságot fejezi ki.

"Ha a farsang eredetén és jelentésén elgondolkodunk, az abban is segíthet minket, hogy jobban megértsük hitünket. A farsang eredetét tekintve zsidó, pogány és keresztény hagyományokat ötvöz. A farsang a zsidó naptárban szinte egybeesik a purim ünneppel, annak emlékével, amikor a perzsa uralom alatt élő zsidó közösség megmenekült az üldöztetéstől. Az ünnep önfeledt vidámsága a szabadulás örömét idézi fel... ...A farsang, e felszabadult világi ünnep hátterében - melynek korábban is megvolt és most is megvan a maga helye az egyházi naptárban - ott van az idő ismeretének bölcsessége is, melyről a Prédikátor könyvében olvasunk. << Mindennek megvan a maga órája ... Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek, ideje a gyásznak és ideje a táncnak.>> ...Az embernek szüksége van valamiféle ritmusra, és az év megadja nekünk ezt a ritmust a teremtett világban ( az évszakok, a napszakok váltakozásaival ) és az üdvtörténeten keresztül, amelyet az Egyház az év folyamán bemutat... Összességében tehát minden az őt megillető helyre kerül, így minden értelmet nyer és kiszabadul elszigetelt magányából. Ezért ostoba dolog meghosszabbítani a farsangot, ahogyan az üzleti érdekek és a naptárak tennék. Ez az önkényesen meghosszabbított idő unalmassá válik... De térjünk vissza a farsang gyökereihez. Az előbb említett szokások mellett vannak pogány vonások is, amelyek az alpesi országokban és a sváb vidékeken a vérfagyasztó és ijesztő álarcokon lelhetők fel. Ezeken a vidékeken rítusokkal ünnepelték a téli napfordulót, és ördögűző ráolvasásokkal űzték el az ártó démonokat. Itt valami igen lényegeset jegyezhetünk meg: a démoni álarc a keresztény világban nevetséges maskarává alakul át, a démonokkal vívott veszélyes küzdelem pedig önfeledt vidámsággá változik a nagyböjt megtartóztató időszaka előtt. A maszkabálokon épp az történik, amiről sokszor a zsoltárokban és a próféták könyveiben olvasunk. Tudniillik ez a mókázás a pogány istenek kifigurázása, akiktől az igaz Istent félőknek nem kell tartaniuk. Az istenek álarcai, jelmezei mulatságos látványt nyújtanak, és azoknak a féktelen vidámságát fejezik ki, akik képesek nevetni azon, ami korábban félelemmel töltötte el őket. Ilyen értelemben tehát a farsangban jelen van a keresztény szabadság, az egy Isten szabadsága, Aki tökéletessé teszi azt a szabadságot, amelyre a zsidó ünnep, a purim emlékezik." ( Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa 2006 )

Leközölte: Kispál György plébános

Jótékonysági vásár

2015-12-21 15:54:54

"A közösség...felismerés. Tagjai felismerik Isten hívását: éljenek együtt, szeressék egymást, imádkozzanak és dolgozzanak azért, hogy válaszoljanak a szegények segélykiáltására."
Jean Vanier

Kedves Mindannyian!

KÖSZÖNJÜK A TÁRGYI ADOMÁNYOKAT, A FIGYELMET, A RÉSZVÉTELT, A SZERETETTELJES ÖSSZEFOGÁS ÁLTAL KAPOTT BEVÉTELT.

Szeretettel: a Karitász csoport tagjai

Jótékonysági vásár

Galéria megtekintése...

Advent és Mikulás

2015-12-06 17:21:35

ADVENT

Advent a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal – más megfogalmazásban a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal – veszi kezdetét, és karácsonyig tart. Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok számát. Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik, míg negyedik, utolsó vasárnapja december 18. és december 24. közé.

Advent első vasárnapja három időszak kezdetét is jelenti: a keresztény egyházi év kezdetét, a karácsonyi ünnepkör kezdetét és természetesen az adventi időszak kezdetét.

Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.

ADVENTI KOSZORÚ

Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.

Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, öröm, szeretet. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:

Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);

zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);

Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya);

Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez

Adventi gyertyagyújtás

Mikulás

Galéria megtekintése...