Lelkigyakorlat - Béri László Renátó videók

2017-12-18 18:05:18

A többi két rész a Videógalériában...

Plébánia YouTube csatornája

Czibor Zoltán és Tóth II. József emlékmű

2017-11-28 16:08:57

Leleplezték Czibor Zoltán és Tóth II. József emlékművét

A teljes cikk az alábbi linken található: csepel.hu

Lelkigyakorlat - November 25.

2017-11-03 14:10:33

Minden kedves hívőnk figyelmébe ajánljuk az Egyházközségi Lelkigyakorlat meghívóját!

Kérem mindenki továbbítsa a köreiben! Ez nagyon fontos!

Századunk reménycsillaga Fatima

2017-10-15 14:12:58

Kondor Lajos (1928–2009) magyar verbita szerzetes ötven évig élt a portugáliai Fatimában, ahol száz évvel ezelőtt, 1917. május 13. és október 13. között Szűz Mária hatszor jelent meg három kisgyermeknek, a tízéves Santos Luciának, a kilencéves Marto Ferencnek és a hétéves Marto Jácintának.

Az Etalon Kiadó által megjelentetett kötet Kondor Lajos atya 1971-ben kiadott könyvének javított változata. A verbita szerzetes vezette a Mária-jelenések szemtanúinak, a gyermekkorukban meghalt Ferenc és Jácinta boldoggá avatásának előkészítését. Szent II. János Pál pápa 2000-ben boldoggá, Ferenc pápa pedig 2017-ben szentté avatta őket. Kondor Lajos jól ismerte a harmadik látnokot, Lucia dos Santos (1907–2005) kármelita szerzetesnővért. A könyv törzsanyaga az a négy, 1935–1941 között készült levél, melyekben Lucia nővér leírja a jelenések történetét – beleértve az 1916-ban történt angyali jelenéseket is – D. José Alves Correia Da Silva leiriai püspök parancsára.

Az első leírás tartalma: Lucia unokahúgának, Jácintának kis élettörténete, amelynek középpontja „életének fénylő napja”, Mária szeplőtelen szíve. A második leiratban Lucia beszámol az angyal jelenéseiről – 1916-ban a három gyermek többször is angyali látomásban részesült –, első szentáldozásáról, a Szeplőtelen Szív 1917. június 13-ai jelenéséről, a harmadik jelenés előtti kétségeiről. A harmadik leírásban Lucia nyilvánosságra hozta a titok első két részét is, ebben található Mária Szívének tisztelete, Oroszország felajánlása, Isten büntetései háborúkkal, az Egyház üldözésével, vagyis az 1917. július 13-ai jelenés fő pontjai. Lucia nővér 1941. december 8-án – Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepnapján – fejezte be a negyedik beszámolót, melyben leírta Ferenc „csodálatos benső életét.”

Ezekhez kapcsolódnak korabeli dokumentumok és visszaemlékezések, melyek segítenek bennünket, olvasókat abban, hogy Fatimáról és a fatimai lelkületről képet alkothassunk. A könyv szerzője emlékeztet rá: gyakran vetették fel Fatimával kapcsolatban, hogy a látnokok, elsősorban Lucia, hosszú évekig titokban tartották az események tartalmát. Egyúttal sokan tévesen arra is következtetnek, hogy Lucia néhány dolgot maga dolgozott ki a lelkében, aminek a jelenésekhez nem volt semmi köze. Kondor Lajos azonban leszögezi: a látnokok hallgatása inkább a jelenések hitelessége mellett tanúskodik, mint ellene, hiszen lélektanilag szinte elképzelhetetlen, hogy a három gyermek képes volt a titkot annyi kellemetlenség ellenére is megőrizni. Bár naiv gyermeki hajlamuk arra ösztönözte volna őket, hogy az eseményekről beszéljenek, se ígéretek, se fenyegetések, még a szülők és az egyházi személyek állandó erőfeszítése sem volt képes belőlük olyasmit kicsikarni, ami a titokhoz tartozott. „A titkot az Ég bízta rájuk, s maga az Ég tette képessé őket annak hűséges megtartásához.”

A kötet szerzője bemutatja a gyermeklátnokok családját: Luciának öt tetvére volt, közülük ő volt a legkisebb, csakúgy, mint unokatestvérei, Jácinta és Marto, akik tizedik és tizenegyedik gyermekként látták meg a napvilágot. A három, még írni-olvasni sem tudó gyermek ugyanúgy szeretett játszani, mint a többiek, egyetlen dologban különböztek társaiktól, hogy ösztönösen vágyakoztak az Oltáriszentség után, szívükbe kezdettől fogva befogadták Krisztust. Közülük a legidősebb, Lucia tanította őket mindarra, amit a hittanórán tanult, „s a kis pásztorok szíve, lelke készen állt a nagy titok befogadására.” A jelenéseket követően pedig a három látnok számára egyetlen dolog volt fontos, hogy imáikkal, önkéntes áldozatukkal minél több bűnöst mentsenek meg a kárhozattól.

Kondor atya kétségtelennek tartja, hogy a fatimai üzenet, „ami lényegében nem más, mint az evangélium”, képes lett volna a világot más útra terelni, s több katasztrófától megmenteni, ha időben megértették, s meg is valósították volna, „de ma is képes ugyanerre.” A szerző emlékeztet rá, hogy volt már hasonló eset a népek történelmében Dávidtól és Mózestől Jeanne d’Arcig, de az apostolok idejétől napjainkig nem találunk az egyháztörténelemben hasonló példát arra, hogy Isten ilyen gyenge eszközöket ilyen általános misszióra használt volna fel, a fatimai üzenet ugyanis valamennyi embernek szól, „s annak közvetítője, első apostola és élő példaképe minden kétség nélkül a három pásztorgyermek.” Kondor Lajos számára egyértelmű, hogy Fatima „valóban a világ oltára lett, amelyet maga Mária emelt, hogy fogadja a négy égtáj felől idesereglők imáját, vezeklését, és a megszámlálhatatlan ember hálaénekét, hogy ismételten tele kézzel hintse rájuk kegyelmét és áldását.”

Olvashatjuk a könyvben Mindszenty József bíboros hercegprímásnak 1947. pünkösdjén kiadott, Fatimára emlékező körlevelét és 1972. október 12-én este a fatimai szentélyben elmondott beszédét, valamint Szent II. János Pál pápának 1982. május 12-én ugyancsak Fatimában elhangzott homíliáját. A szentmise után a lengyel pápa megújította a világ és Oroszország felajánlását Mária szeplőtelen szívének, amint ezt a Szűzanya Lucia nővér által kérte már 1929-ben. Ismeretes, hogy Szent II. János Pál Szűz Mária közbenjárásának tulajdonította, hogy túlélte az ellene 1981. május 13-án, a fatimai jelenések évfordulóján a török Ali Agca által elkövetett merényletet.

A könyvhöz Böjte Csaba ferences testvér írt előszót, amelyben leszögezi: „Fatima nem a múlté, az emberiség nagy csatái sajnos nem értek véget, s ezért félve s remegve, nagy-nagy alázattal arra biztatok mindenkit, hogy ne kacérkodjon a bűnnel, hanem létét féltve meneküljön Mária kitárt karjai közé! Fatima üzenetét újból közreadva, arra kérek mindenkit, hogy nagy-nagy bizalommal kapaszkodjunk az oltáriszentségben, az Eucharisztia misztériumában köztünk lévő Jézus Krisztusba, a mi Királyunkba, hisz Ő elég hatalmas, akar is, képes is vezetni bennünket az örök élet útján!” (Etalon Kiadó 2017).

Az emberi élet pártján állni a gyermektelenség kihívásaiban

2017-08-30 16:21:07

Az Egyház Jézus nyomában – komoly ellenszélben – korunk kihívásaira válaszolva, az emberi élet szentségét védelmezi, amikor kénytelen egyértelmű nemet mondani a mesterséges megtermékenyítésre. Nem kell csüggedniük azonban a gyermekre eddig hiába vágyó házaspároknak sem.

Sokak számára ugyanis van már megoldás, ami hatékony és sem erkölcsileg, sem más módon nem kifogásolható.

Az elmúlt napokban komoly vita lángolt fel a sajtóban Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökének augusztus 20-i beszédében a mesterséges megtermékenyítés kapcsán mondott szavai nyomán. A sajtóban több olyan írás is napvilágot látott, amely korlátolt szabálykövetést, bigottságot, keresztényietlenséget, mások szenvedésével szembeni érzéketlenséget kért számon nemcsak a püspökön, hanem magán a Katolikus Egyházon.

A kritikákat röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy az ember legtermészetesebb vágya, hogy gyereket szeretne, így ez nem lehet rossz. Az egész világ Isten teremtménye, amibe beletartoznak a tudomány vívmányai is, így az asszisztált reprodukciós „lombik” programok is, amelyek alkalmazása tehát nem lehet rossz dolog. És bár a Katolikus Egyház jelenlegi tanítása, aminek Veres András püspök is hangot adott beszédében, valóban elítéli a lombikbébi-eljárást, ez csak az Egyház maradiságát, bigottságát és lassú reagálását bizonyítja, ám idővel ez is biztosan változni fog – vélik sokan.

Valóban az egyik legszebb és legszentebb dolog, amikor egy férfi és egy nő már nemcsak a saját kapcsolatuk építgetésén fáradoznak, hanem azon túlmutatva családot alapítanak, amelybe örömmel várják és fogadják az érkező gyerekeket. Nagy szomorúság, ha a várva várt gyerekek mégsem érkeznek meg, ami gyakran szégyenérzettel és önváddal párosul. Az Egyház mélyen átérzi és megérti a gyermektelenség fájdalmát különösen ma, amikor a gyermekre vágyó párok – és így a katolikus párok – 20%-ának kell szembenéznie ezzel a problémával.

Miért is mondja hát az Egyház, hogy a lombikbébiprogram mégsem jó megoldás erre a helyzetre?

Érdemes talán abból a vágyból kiindulni, ami a párokat ilyenkor betölti. Úgy érzik, bármilyen áldozatot képesek lennének meghozni leendő gyerekükért, és csakis a legjobbat akarják neki. Ugyanígy van ezzel az Egyház is: a lehető legjobbat szeretné minden megfoganó és születendő gyereknek. Az Egyház éppen az ember elidegeníthetetlen méltóságát védi azzal, hogy kijelenti, nem mi vagyunk az élet urai, sem a sajátunké, sem másoké. Ezért nem fogadja el sem az abortuszt, sem az eutanáziát, és ezért mond nemet a lombikbébiprogramokra is.

Először is néhány tudományos megfontolás. A lombikbébiprogramok során tehát olyan embriók fogannak meg, akik természetes körülmények között nem fogantak volna meg – eleve ezért került sor magára a beavatkozásra. Ugyanis mind a hímivarsejtek, mind a petesejtek, amelyek alkalmasak az in vitro megtermékenyítésre, jelentősen különböznek azoktól, amelyek méhen belül képesek egyesülni. (Az in vitro megtermékenyítésre például az élénkebb, gyorsabb, de rövidebb életű hímivarsejtek alkalmasak, amelyek méhen belül el sem jutnak a petesejthez, amire csak a lassabb és robusztusabb hímivarsejtek képesek.) Az oxfordi egyetem kiadójának a honlapján, az Oxford Academicen megjelent tanulmány egyenesen azt a kérdést feszegeti, hogy nem írja-e át az in vitro megtermékenyítés (IVF) az emberiség jövőjét azzal, hogy a természetes szelekció teljes megkerülésével hoz létre embriókat.

Louise Brown, az első ismert IVF-technikával fogant ember nemrég volt 39 éves és jó egészségnek örvend. Egyre számosabbak viszont azok a kutatások, amelyek kockázatnövelő tényezőként nevezik meg az IVF-fogantatást. A Zenit hírügynökség Magyar Kuríron is ismertetett összeállításában a beavatkozások lehetséges súlyos következményeit ismerteti. Valójában még nagyon keveset tudunk a lombikbébiprogramok hosszabb távú hatásairól akár az egyén, akár az egész társadalom szintjén. Vajon az a szülő, aki tényleg a legjobbat akarja a gyerekének, vállalhatja-e ezt a kockázatot? Vajon elküldenénk-e a gyerekünket egy olyan programra, amiről nem tudjuk, hogy hol lesz, kik szervezik és mit fognak csinálni?

Ugyancsak elgondolkodtató, amin a szülők, elsősorban az anyák keresztülmennek egy lombikprogram során. Pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek a tanúi, hogy – akárcsak az abortusz esetén – sokakat éveken át kísér megfogant és „feleslegessé vált”, vagy lefagyasztott magzataik sorsának kínzó gondolata.

Isten ajándéka-e a lombikban fogant gyermek? Természetesen az. Minden ember az. Az erőszakban fogant gyermek is Isten ajándéka. De mindez nem jelenti azt, hogy helyes az az út, ami a fogantatásáig vezetett. És a lombikban fogant gyermek összes testvére is Isten ajándéka. Ennek megfelelően kellene bánni velük is, nem lefagyasztani vagy megsemmisíteni őket. Az abortusz sem más, mint egy emberi lény életének kioltása – a számfeletti embriók megsemmisítése nem más, mint igen korai abortusz. 1991-től 2011-ig több mint hárommillió embriót hoztak létre mesterséges megtermékenyítéssel, melyekből kevesebb mint százezer született meg (a Brit Egészségügyi Minisztérium adatai). Az eljárások során mintegy másfél millió embriót pusztítottak el, és több mint százezret bocsátottak rendelkezésre kísérleti kutatásokhoz. Gyermekáldás emberöléssel… Ha pedig egy emberi génállománnyal, 46 kromoszómával rendelkező lényt nem tekintünk embernek, akkor nagyon veszélyes útra léptünk, ahogy azt a történelem sok példája mutatja. „Olyanok lesztek, mint az Isten.” Élet és halál urai. A ti kezetekben van a jog.... Aki pedig azt állítja, hogy lehet embriószelekció nélkül eredményesen életet fakasztani, az gondolja végig az előbb említett adatokat és arányokat. És ha egy-egy esetben sikerülne is ez, a lombikprogramnak nem az embrióveszteség az egyetlen erkölcsi problémája. Lényeges szempont a szexuális közösség és a fogantatás Isten által tervezett egységének a különválása. Érdemes végigolvasni a Jérome Lejeune Intézet Bioetikai útmutató fiataloknak című kiadványának idevonatkozó részeit (http://www.fires.hu/bioetikaiutmutato.pdf 28–38. o.)

Ferenc pápa így fogalmaz egy katolikus orvosoknak tartott beszédében: „Az élettel való kísérletezés korában élünk. Ez azonban rossz kísérlet. Gyermekeket gyártani ahelyett, hogy ajándékként fogadnánk el őket… az élettel játszani. Legyenek óvatosak, mert ez a Teremtő elleni bűn.”

A tudomány valóban Isten ajándéka, ám a rosszul használt tudomány produktumaira már nem mindenki képes úgy tekinteni, mint Isten ajándékaira. Tele van a média híradással olyan párokról, akik beperelték a mesterséges megtermékenyítést végrehajtó orvosaikat, az egyik például azért, mert fogyatékos gyereke született, a másik meg azért, mert fiút ígértek nekik és ehelyett lányuk lett. Nem azt kapták a pénzükért, amit kértek. Ha ezek a gyerekek normális úton fogannak, akkor a szülők legfeljebb Istennel perelhetnek. Így viszont hibás teljesítésre hivatkozva milliókat követelnek az orvosoktól. A gyerekre pedig úgy tekintenek, mint egy termékre, egy tárgyra, ami adásvétel, panasz, kártérítés, stb. tárgyát képezi. Ezért nevezik egyre többen az IVF-gyerekeket „modern kori rabszolgák”-nak. Ha az ember az életre – úgy a sajátjára, mint a gyerekeiére vagy a többi emberére – nem Isten ajándékaként gondol, akkor a saját manipulációi eredményének fogja tartani és úgy érzi, hatalma van fölötte, ami pedig a személyek eltárgyiasításához vezethet.

A Katolikus Egyház pont a gyermekek legalapvetőbb érdekét, az ember méltóságát védi, amikor nemet mond a modern kori rabszolgaságra és a személy eltárgyiasítására. És nem, egyáltalán nem érzéketlen a gyermekre vágyók szenvedése iránt, akiknek a lombikprogramoknál hatékonyabb és sem erkölcsileg, sem semmilyen egyéb módon nem aggályos lehetőséget kínál. Ez a NaPro, amely nagyon sok esetben természetes módon képes gyógyítani a fogamzást akadályozó tüneteket.

Noha hazánkban még az út kezdetén jár, nemzetközi viszonylatban a NaProTechnológia sikerességi aránya az alábbi gyakori nőgyógyászati tünetek-betegségek megjelenésekor igen meggyőző:
– Endometriózis esetében: 56,7–76,4% (lombik sikeressége: 21,2%)
– Policisztás ovárium szindróma esetében: 62,5–80,0% (lombik sikeressége: 25,6%)
– Nem átjárható petevezeték esetében: 38,4% (lombik sikeressége: 27,2%)

A meddőségkezelésnek erről az egyházilag elfogadott, természetes módszeréről a Magyar Kurír közölt összefoglalót. Az érdeklődők részletesebben többek között a Termékeny vagy honlapon tájékozódhatnak, illetve kaphatnak konkrét segítséget. Sokaknak már az orvosi segítség nélküli Creighton-módszer is segít.

Fotó: Pixabay.com

Roska Péter/Magyar Kurír