Franciska nővér

2022-07-04 09:55:23

Hétfőn 11-kor a templomban tartják Franciska nővér jubileumát, ünnepi szentmisével.

Máriai Franciska M. Romuálda kalocsai iskolanõvér
Keresztény Élet 2014\09-07\05-2014
A cikk 2014-ben íródott.

Máriai Franciska M. Romuálda kalocsai iskolanõvér átélte a bombázásokat, tanított, majd fiatalokkal foglalkozott, misztériumjátékokat írt nekik. A rendszerváltás után szervezte a rend életét, fõnöknõ lett, majd kikerült Rómába. Jövõre tölti be kilencvenedik életévét. „1925. július 4-én születtem Baján. A polgári iskolát és a tanítóképzõt is itt végeztem, melyet a kalocsai iskolanõvérek vezettek. Ötödik tanítóképzõs évemben meghalt az édesapám. Már gondolkoztam azon, hogy nõvér leszek, de a döntésben végül egykori tanárnõmhöz fûzõdõ kapcsolatom segített. 1944- ben végeztem el a tanítóképzõt, iskolatársaimnak csak a képesítõn mondtam meg, hogy szerzetes leszek. Meglepõdtek, mivel emlékeztek rá, hogy gyakran beszéltem róla, hogy majd sok gyerekem lesz. Én azt válaszoltam: de hát így még több lesz…” – idézi fel a hívásra mondott „igen” történetét Máriai Franciska. Kalocsán jelentkezett jelöltnek. Az elsõ évben Ceglédre helyezték tanítani. De jött a háború, és az iskolát kórháznak rendezték be. Ekkor Pestre utazott nagybátyjához. „Karácsonyra átmentem nagynénémhez Budára, és ott rekedtem. A bombázások alatt a hideg pincében kabátban ültünk, lócákon aludtunk, az elsõ emeleten, egy tûzhelyen fõzögettünk. Amikor lehetett, Csepelen át egy pontonhídon tértem vissza Pestre” – meséli a nyomorúságos idõket a nõvér. Ezután Bajára került, ahonnan egyik volt jelölttársával gyalog elindultak Kalocsára. Útközben egy lovas kocsi felvette õket, így estére megérkeztek a rendházba. „1945 õszén újra Ceglédre mentem tanítani, de tankönyv nem volt. Itt a plébánián laktunk, én az irodában aludtam egy íróasztalon. Az év végén Kalocsán kezdtem a noviciátust. Karácsonykor mindenki levett egy csillagot a fáról. Nekem ez volt beleírva: csendesen szenvedõ és hallgatagon szeretõ Szûz Máriával. Eltökéltem magamban, hogy ezt akarom teljesíteni. A beöltözésre 1947-ben került sor, akkor tettük le az elsõ fogadalmat. Ekkor Garára helyeztek, ahol matematikát és éneket tanítottam. Az év végén jött az államosítás. Két évig tízen laktunk a plébánián, õsszel kukoricát törtünk, télen pulóvert, kis kabátokat kötöttünk, ezeket eladtuk, ebbõl próbáltunk megélhetéshez jutni. 1950-ben letettük három évre az ideiglenes fogadalmat. Mivel én már többször harmóniumoztam a gyerekmiséken, ezért levelezõn elvégeztem a kántorképzõt. Zöldfásra kerültem kántornak két rendtársammal. Elõször a doktornál laktunk, majd a plébánián alakítottunk ki egy szobát. Nyár elején jött a szétoszlatás. Le kellett vennünk a rendi ruhát, majd a plébános utunkra bocsátott mindhármunkat.” Bátyja katonaként szolgált, édesanyja kórházban feküdt, nem volt hova mennie, ezért egyik nõvértársának lakásán húzták meg magukat. De a hatóságok itt is zaklatták õket, ezért hamarosan visszatértek Zöldfásra. Ezután rövid ideig Makón is lakott, akkor tudomására jutott, hogy Apátfalván kántort, házvezetõnõt keresnek. „Egy másik rendtársammal jelentkeztünk, és ott maradtam huszonnégy évig. A plébános a nõvérével élt, mindketten betegek voltak. Késõbb a börtönbõl szabadult Pongrácz Lóránt került oda adminisztrátornak, Laczkó Ferenc atya volt a káplán. A fiatalok a májusi ájtatosságoknál tartották a lobogót, a gyerekeknek karácsonyi pásztorjátékokat tanítottunk be. Az elején még házakhoz jártunk betlehemezni, de ezt betiltották. Ekkor misztériumjátékokat szerveztünk nekik. Már októberben elkezdtük a próbát, mindennap jöttek lelkesen. Egyszer egyik családban kisbaba született. Akkor õ lett a Kis Jézus, a nõvére Szûz Mária, a bátyja pedig Szent József. A hatóságok nem nézték jó szemmel a munkánkat. Meggyûlt a bajom az Egyházügyi Hivatallal is. Nagyobb lányok részére gépeltem néhány oldalas írást a fiatalok kapcsolatáról és kiosztottam nekik. Egyszer a párttitkár kezébe került egy példány. Be kellett mennem Szegedre, a rendõrségre, ahol kihallgattak. Erkölcstelennek minõsítették, majd megkérdezték, hogy honnan vettem a szöveget. Egy olyan nõvér nevét adtam meg, akirõl tudtam, hogy külföldön van, így nem lehet bántódása. Az örökfogadalmat 1956-ban tettem le titokban, a tisztelendõ anya jelenlétében. Pongrácz atya 1970-ben meghalt, akkor Katona István, a késõbbi egri segédpüspök került oda plébánosnak. Egyik évben a nyolcadikos hittanosokkal megbeszéltük, hogy az évzáró után a templomban tartunk nekik egy hálaadó misét. De jött az egész iskola, amibõl hatalmas botrány lett. Az igazgatót leváltották, az atyánál házkutatást tartottak, majd Laczkó Ferenc atyát elhelyezték. Én is vele mentem, és továbbra is nagyon jól tudtunk együttmûködni. Itt is rendeztünk misztériumjátékot, odajöttek Apátfalváról nyaralni a gyerekek. Velük is sokat mentünk kirándulni. Amikor 1989-ben lazult a helyzet, visszakerültem Zöldfástanyára. Így hozta az élet, hogy ahol levetettem a rendi ruhát, ugyanott vehettem föl újra. Megbíztak a kalocsai közösség szervezésével, 1990 õszén megnyitottuk az óvodát, majd hat év után általános fõnöknõnek választottak. Ezekben az években elkezdõdött Kalocsán az iskola szervezése. Amikor lejárt a megbízatásom, 2001-ben kimentem Rómába és 2013-ban jöttem haza. A Szent István Házban portási és információs feladatokat láttam el. Én is bejártam Róma ismert nevezetességeit. Találkoztam II. János Pál pápával. Mostanában itt, Csepelen én vezetem a rózsafüzér imádságot, és áldoztatok is. Az itteni rendelõben kialakított beszélgetõ szobában elvállaltam a csütörtök és péntek délutánt. Ide bárki bejöhet, ha jó szóra, meghallgatásra vágyik.” Romuálda nõvér idõs kora ellenére használja az internetet, sokakkal levelezik, olvassa a Magyar Kurír és a Vatikáni Rádió honlapját. Rózsásné Kubányi Andrea
http://www.archiv.keresztenyelet.hu/data/downloads/2015/01/15/05-20140907.pdf

Jótékonysági Vásár 2022

2022-06-14 20:22:12

"A jó ember szívének jó kincséből hoz elő jót." Lukács 6,45

Köszönetet mondunk mindenkinek aki segített abban, hogy a járványhelyzet miatti két év kihagyás után ismét eredményes Jótékonysági vásárt tarthatott a Karitász csoport.

Az Ég tartja a Földet

2022-06-02 18:37:44

ISTENFÜGGŐ VAGYOK!

Egy hónappal a bemutató után ki lehet jelenteni: igazi közönségsiker Szikora Róbert Árpád-házi Szent Erzsébetről szóló musicalje, Az Ég tartja a Földet – Erzsébet, a szerelem szentje. A darab ötletgazda-zeneszerzőjével beszélgettünk személyes hitéről, Árpád-házi Szent Erzsébet évtizedekkel ezelőtti hívásáról, „istenfüggőségről” és életörömről.

FOTÓ: MTI/KOVÁCS ATTILA

– Hogy találta meg ez a téma?

– Jött utánam. A hetvenes évek közepén a Hungária együttessel az NDK-ban, azon belül Wartburgban jártunk, és a környékbeli templomok látogatása közben feltűnt egy kislány szobra: Türin­giai Szent Erzsébeté. Mikor hazajöttem, észrevettem, hogy sok helyen egy rá nagyon hasonló kislány szobra bukkan fel: Árpád-házi Szent Erzsébeté. Kiderítettem, hogy ez ugyanaz a hölgy, azaz Szent Erzsébet magyar, nem pedig türingiai. Akkor azt gondoltam, hogy egyszer még ennek hangot adok, kikiáltom ország-világ előtt, hogy el a kezekkel Árpád-házi Szent Erzsébettől! Később, a 2000-es évek elején javasoltam a Koltai testvéreknek, hogy csináljuk meg. Ők írtak egy nagyon szép szinopszist, de én akkor valamiért megijedtem, hogy nekem most tényleg egy musicalt kell írnom? Visszakoztam. Aztán 2020-ban felkértek, hogy legyek az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hírnöke. Itt hozott össze a sors Zsuffa Tündével, aki korábban a bécsi nagykövetségen dolgozott, és nem mellesleg író. Javasoltam neki, hogy írja meg Szent Erzsébet történetét. Húzódozott először, hiszen ő leginkább mai történeteket ír. Javasoltam, hogy mivel anyanyelvi szinten beszél németül, nézze meg legalább, hogy a német kódexekben mi áll róla. Végül kötélnek állt és olyan történeteket talált, amiket itthon még soha nem hallott senki Szent Erzsébetről, ez már neki is nagyon tetszett. Három hónapig írt, Szent Erzsébet teljesen föltárta magát neki.

– Önnek a családjából ered a hite? Mi mélyítette el a személyes hitét az élete folyamán?

– Pontosan nem tudom. Rákospalotán nőttem fel, mindenkim odatartozik sok-sok íziglen. Ugyanúgy jártunk templomba, mint sok becsületes keresztény ember arrafelé. Édesanyám, nagymamám meg a dédi keresztények voltak, nagy Jézus Szíve szobor volt otthon, azt ma is őrzöm. A nagymamám két világháborún túl volt, ott pedig aztán a sátán belekap az emberbe, kétségek ébrednek, hogy hol van a bajban Isten? De kitartottak a hitükben. Én is megörököltem azt, hogy hinni kell a Jóistenben, mert Ő jó, és szeret minket. Hat-hét éves koromban a nagymamámmal rendszeresen jártunk Rákospalotán a piacra, ahonnan elmentünk a palotai nagytemplomba is. Ennek volt egy udvara, a templomudvar falában pedig volt egy kisplasztika arról, hogy az ördög sütögeti kondérban az embereket. A nagymamám azt mondta, hogy ha rossz kisfiú leszel, akkor így jársz te is. Én azt komolyan vettem, hogy nem akarok üstbe bekerülni. De aztán jött a tinédzserkor és sokféle válság, ami eltávolított a vallástól. Végül csak visszataláltam.

– Hogy történt?

– Ezt leírtam A könyv című dalban, amit a kongresszuson elénekeltem a Hősök terén. 18 éves voltam, játszottunk a Ferm együttessel a Balatonon. Egy zenész valóságos félisten volt akkor, körülrajongtak a lányok, és buli volt az egész élet. Egyszer Siófokon volt dolgunk dél­előtt. A negyvenfokos melegben pedig a templom előtt eszembe jutott, hogy én bent gyermekkoromban mindig fáztam. Beléptem hát a kapun, néztem a szobrokat s egyszer csak azt vettem észre, hogy térdelek, a térdelőpadból a tömjénfüst illata árad, ami több száz éve oda be­ivódott. Utána már nem tudom, hogy mi történt. Annyi biztos, hogy becsuktam a szemem, és elkezdtem gyónni a Jóistennek. Az ember akkor tud gyónni igazán, amikor rájött, hogy menthetetlen, hogy vége. Olyankor talán olyan szemmel nézi magát, mint ahogy a Jóisten nézi őt. Imádkoztam és sírva fakadtam. Mikor kijöttem, megfogadtam, hogy ezután mindennap kapcsolatba lépek az Úrral. 1995-től naponta járok szentmisére is. De voltak kisebb megtéréseim is. Azért használom ezt a szót, mert olyan ez, mint korrigálni az egyébként egyenesben tartott kormányt. Külföldre is csak akkor megyek azóta, ha tudom, hogy van a közelben templom.

– A mindennapi mise mit ad önnek?

– Magamtól hajlamos lennék szétesni, szétfolyni, a szentmise viszont keretet ad az életemnek. De ami ennél fontosabb, hogy örömmel tölt el. Boldog vagyok, hogy Jézus Krisztus testét és vérét veszem magamhoz. Ez tartja meg az embert az örök életre. Ezt ha az ember felfogja, egy évben csak egyszer, egy századmásodpercre a lelke megszólítja, akkor nem tud róla lemondani és függő lesz. Istenfüggő. Az csak egy plusz, ha egy pap jó homíliát tud mondani, de a mennyei dolog akkor kezdődik, amikor megkezdődik a felajánlás. Magát ajánlja fel minden misén Krisztus. Ő az oltár, Ő az áldozat és minden Ő.

– A dalok írása közben érzékelte azt, hogy valami odaföntről is jön?

– Sok mindenért érdemes és kell is fohászkodni a Jóistenhez, reggel, délben, este. Az egyik kedvenc szentem, Szent József, a munka szentje. Tőle kértem azt is, hogy segítsen elkészíteni a Szent Erzsébet életéről szóló darabot. Egy musical keményebb dió egy popalbumnál. Nagyon sok pénz kell hozzá és sok ember, akikkel kompromisszumokat kell kötni, ami kemény pálya nekem. De Szent József közbenjárt. Éreztem az ő hatását. Eljutottam Lezsák Sándorhoz, Zsuffa Tündéhez, a rendező Cseke Péterhez. Magamtól nem tudtam volna mindent összehozni, ezt a Jóisten adta. Mikor a kongresszusra meghívtak, akkor a nemzetemnek, most pedig a Jóistennek viszonzok valamit abból, amit tőle kaptam.

– Különösen fontosnak tartja, hogy a fiatalokhoz eljusson a musical.

– Ha egy nem vallásos, de normális, átlagos fiatal meghallja a „szent” szót, kirohan a világból. Egy musical viszont vonzza őket. A darab egy olyan hölgyről szól, akinek ellenséges környezetben kellett felnőnie és szeretnie. A szerelmi szál mellett ott vannak Erzsébet látomásai, amik a misztikumot adják. A főszereplő a szemünk előtt válik szentté, így már nem elérhetetlen a fiatal nézők számára. Ez semmi más, mint hangos történelemóra.

– A magyarság számára ma miben áll a vallásos hit jelentősége?

– Ne felejtsük el, hogy a vallásos hitet lehet örökölni, de ápolni is kell. Ebben pedig meghatározó a korszak közhangulata. Én azt gondolom, hogy a fiataloknál újra és újra fellobban az ébredés. Ez minden egyháznál látható. Nagyon lényeges, hogy most ezt a kormány is segíti, támogatja a templomok modernizációját, megteremti az együttlét lehetőségét. A központban újra Krisztus áll. Ne felejtsük el, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr hogy búcsúzik el: „Magyarország mindenekelőtt, a Jóisten mindenek fölött.” Én, mivel a kommunizmusban nőttem fel, soha nem gondoltam, hogy egyszer olyan Magyarországon fogok élni, ahol a miniszterelnök pozitív értelemben veszi a szájára a Jóistent. Mára ez mégis megtörtént. Mária országa vagyunk, és Mária is dolgozik azért, hogy mi megmaradjunk. Ne felejtsük el Pio atyát se, aki azt mondta, hogy ilyen nagy hatású őrangyala szinte senkinek nincs, mint a magyaroknak. Jó lenne többet imádkozni az őrangyalunkhoz, a nemzet őrangyalához!

Eredeti cikk: https://demokrata.hu/kultura/istenfuggo-vagyok-530507/

Húsvéti gondolatok - karanténból

2022-04-19 16:35:03

5. Húsvéthétfő

Kedves Testvérek!
Az Eucharisztikus Kongresszust folytatva, idei Húsvétunk üzenete a 33. Zsoltár szava legyen:
"TEKINTSETEK RÁ, ÉS ELÁRASZT A FÉNY BENNETEKET"( Zs 33,6)

Kedves Testvérek!
Húsvéthétfő evangéliuma mindig az asszonyokkal, a feltámadás első hírvivőivel kezdődik. Igazán megérdemlik, hogy annyi népi szokással kedveskedjünk nekik. Az idei Húsvéton - a korábbi éveknél is jobban - a nőiség értékeit emeljük ki.
Testvérek! Húsvét előtt a halásztelki plébánia gyermekszobájában keresztséget beszéltünk meg. A gyermekek rögtön föltaláltak magukat a játékok között. A kétéves fiúcska rögtön az autóhoz nyúlt. Hanem a négyéves kislány! Végig figyeltem a szemem sarkából. Kivett egy babát, felöltöztette, és betette a babahintába. Amíg mi tárgyaltunk, végig gondoskodóan hintáztatta! Őrizzük meg ezt a képet. A normalitás tiszta képét! A belénk oltott nőiség tiszta képét.
Az apostolok férfiak voltak, a papok is férfiak, mégsem igaz, hogy az Egyház lenézné a nőket. Krisztust női kiséret, női koszorú is körülvette! És éppen most, a Föltámadás ünnepén, Húsvéthétfő ünnepén kiviláglik; ők a feltámadás első hírvivői. Ne szégyelljük kimondani, Mária Magdolna! És a többi, halotti kenetet vivő asszony! Amikor a csalódott férfiak szétfutnak, akkor - igen az asszonyok! - a kudarcot vallot, a bukottnak hitt Krisztus mellett is kitartanak, akár a keresztnél, akár a sírnál. És az ősi Egyház nem fél ezt megvallani. Józanul, átgondoltan írták meg az evangéliumokat, apostoli leveleket. És nem félnek kiemelni a nőket, a női munkatársakat. Az ókorban különös ez a méltóság. És a későbbi korokban is, az egyház vezetői, akár pápák is, nem szégyellnek hallgatni a nőkre. Az Úrnapját egy nő indította el - a középkorban! Az eucharisztikus kongresszusok sorát egy nő indította el - az Újkorban. Mi magyarok büszkén emlékezzünk az Árpád-házi nők világhírű szociális és apostoli szerepére.
Testvérek! Az idei Húsvéton egy most megjelent római dokumentumból emeljük ki a nők dicséretét. A dokumentum címét ma már csak a Biblia és a keresztények merik kimondani: "Férfinak és nőnek teremtette őket". A dokumentum ennek fényében beszél a genderről; a férfi-női szerepről. A dokumentum elismeri, hogy a "társadalom adósa a nőknek". És hogy a századok folyamán "bizonyos férfiuralom... befolyással volt az Egyházra is"(15. pont). Annál inkább hangsúlyozzuk ma, hogy a férfi és a nő méltósága egyenlő. Ma ebben a szellemben neveljük a fiatalokat. A Bibliából fakadó keresztény antropológia ma kiemeli a nőiesség értékeit(17 - 18. pontok). És most gondoljunk vissza a nyitó példára, a babáról gondoskodó négyéves kislányra! Mert a római dokumentum éppen ezekből a belénk oltott tulajdonságokból indul ki. Igen, ahogy a kislány ösztönösen a baba felé fordult. Na innen fakad a nők különlegessége! A Gyermek, az Élet hordozása miatt, az élet védelme, az élet fenntartása rendkívüli képességekkel ajándékozta meg őket. A római dokumentum szavaival "a nőkben meg van a másikra való nyitottság. Az élet helyzeteinek realistább, érettebb fölmérése...a konkrét valóság iránti érzék és tisztelet"(17. pont). Mondhatnánk, amíg a férfiak terveznek és álmodoznak, a nők két lábbal állnak a földön, és észreveszik a mindannapi gondokat. Ez a valóságra figyelés látszik, amikor "jóval túllépve a családi kereteket, a nevelésben tevékenykednek: árvaházakban, iskolákban, egyetemeken, gyógyító intézményekben, plébániákon, egyesületekben, mozgalmakban"(17. pont)
Az Élet hordozása és védelme miatt "a nők egyedülállóan tudják felfogni a valóságot: szembe tudnak szállni a nehézségekkel, lehetővé téve >>az életet még szélsőséges helyzetekben is<< és meg tudják őrizni a >>a jövőbe vetett bizalmat<<. Nézzünk a csepeli családoknál otthonra talált ukrán és magyar feleségekre, édesanyákra. Nézzük meg az ő alkamazkodó képességüket! Ahogyan a halálból életet tudnak varázsolni! Igen testvérek a föltámadás a halálból az életre a szemünk előtt történik! Mindjárt értjük, miről beszél a római dokumentum. Idézem is hosszabban a 18. pontját:
"Nem véletlen, hogy ahol oktatókra és nevelőkre van szükség, mindenütt kitűnik, milyen rendkívüli készséggel szentelik magukat a nők az emberi kapcsolatoknak, különösen a leggyengébbek és a legvédtelenebek javára. E munka során valami olyat valósítanak meg, ami érzelmi, kulturális és lelki anyaságnak nevezhető, s mely a személy fejlődésére és a társadalom jövőjére kifejtett hatása miatt valójában felbecsülhetetlen értékű. És hogyan hagyhatnánk itt említésnélkül oly sok katolikus nő és női szerzetesrend tanúságát, akik a különböző földrészeken a gyermekek, fiúk és lányok nevelését tették fő szolgálatukká".
Testvérek! Nem kell többet mondani. Inkább legyünk büszkék Húsvét hétfőjén azokra a kedves szokásokra amivel mi, magyar férfiak megtiszteljük őket. Igen legyünk büszkék! És életadó szolgálatukért ne sajnáljuk tőlük az életet jelképező vizet.

Amen